A kedves vezető visszatért Brüsszelből, és azonnal hozzákezdett a rendteremtéshez, hogy az ő szeretett népe ne elégedetlenkedjen többé. Találkozott az udvartartása néhány fiatalabb tagjával, akik ugyan mindennel elégedettek voltak eddig is, de most végre még elégedettebben mondhatják majd el generációjuknak, hogy mennyire jó is a kedves vezetőhöz tartozni, hiszen ő önkritikát gyakorolva megfeddi majd a gonosz minisztert, és államtitkárt, és folytatja a Kánaánba vezető út építését.

Megvalósulni látszik az a forgatókönyv amiről a Hírbehozunk a múlt heti diáktüntetések kapcsán már írt, mégpedig, hogy a keretszámok drasztikus csökkentése, majd annak visszavonása mindössze egy PR húzás, mely az önkritikus vezető képét nyomja a társadalom arcába.

Orbán dramaturgiája váratlan fordulattal felmosta a padlót hű cselédeivel, és aki eddig a diákok torkán a tandíjat akarta legyömöszölni, most mind arról beszél, hogy meg kell hallgatni a diákságot, és különben is a keretszámok, azok nem is keretszámok voltak, hiszen még nem született döntés. Hogy ez az egész jó volt-e PR fogásnak, még a jövő zenéje, egyet azonban egyértelművé tett. Orbán Viktor az érdekeinek megfelelően, bárkin hajlandó átgázolni, bárkit sárba tipor, függetlenül attól, hogy a társadalom egy csoportjáról, vagy éppen hű embereiről van szó.

A hatalmi arrogancia ezer arcát megmutató politikus, most éppen azzal próbál javítani megítélésén, hogy a diákságot igyekszik hülyének nézni, akár olyan áron is, hogy esetleg hoz néhány vezéráldozatot. Mert ugye, Hoffmann Rózsa esetleges eltávolításával úgy vélheti, a diákok által megfogalmazott egyik jelentős követelés beteljesül. A keretszámok visszavonása pedig azt mutathatja, hogy egy kompromisszumokra képes, az önkritikát is bevállaló vezérrel van dolga a hallgatóknak, középiskolai diákoknak, aki nélkül nem élet, az élet. Csakhogy a döntést kommunikáló bábok nem Kemény Henrik, hanem Orbán Viktor kezén voltak, vannak, és a bábszíndarab forgatókönyvírója-rendezője is ő maga. És, hogy az egész, csupán egy konspiráció, ezt tudják jól a diákok is.

Egy hete a kormány még nem értette a problémát, sőt a diákhitel a világ legkézenfekvőbb megoldásaként került felszínre, a költségtérítés kapcsán. Mára ez a lehetőség a diákok eladósodásaként egy üldözendő jövőkép, ami igencsak hiteltelenül hangzik Orbán, és kormánya szájából. A diákság nem is nagyon hisz neki, amire mellesleg igencsak rászolgált. Mert ugye a probléma kapcsán a hallgatók olyan szervezetével egyeztetni (fidelitas), akiknek eszükbe nem jutna ellentmondani példaképüknek, igen visszásnak tűnik, ráadásul kommandósok által védve részt venni egy kocsmai beszélgetésen,  igen szánalmas képet fest, nem csak a helyzet kezeléséről, de Orbán Viktorról is.

Úgy tűnik, a Fidesz frakcióban nincs egyetlen jóérzésű, és a véleményéért kiállni merő ember sem, hiszen azokon a kósza híreken kívül, hogy nem mindenki ért egyet bizonyos intézkedésekkel, egyetlen nevesíthető felszólalás sem hangzott el, az elmúlt két évben. Pedig ezeket az embereket nem Orbán nevezte ki, hanem a nép választotta meg. Ja, hogy ezt most elfelejtették, és majd csak 2014 tavaszán jut az eszükbe. A választóknak meg talán majd az a négy év jut az eszükbe akkor, főleg, ha nem felejtenek regisztrálni ahhoz, hogy érvényesíthessék alapvető jogaikat.

Az Orbán kormány eddigi intézkedései mind egyféle szondaként működtek, tesztelve a nép tűrőképességét. A diákságnál elszakadt a cérna, amire minden bizonnyal számított is a bölcs vezér, így az elképzelésből kihátrálni sem okoz majd neki komolyabb meghasonulást, hiszen úgy gondolhatja, hogy a megértő vezető képében tetszeleghet. Sőt, populista intézkedésekkel próbál ellensúlyt teremteni, amikor a rezsi 10 százalékos csökkentéséről dönt, ám ebben az esetben éppen a szolgáltatókkal nem egyeztetett.

Ha ma közvélemény kutatást tartanának arról, hogy hányan vannak ebben az országban, akinek a jövőképében az Orbáni (Orwelli) modell a követendő irány, minden bizonnyal a kedves vezető, és falkatársai is nagyon meglepődnének. Nem hisznek a tömegek elégedetlenségében, vagy legalábbis igyekeznek azt saját köreikben elbagatellizálni. Pedig látszik rajtuk, hogy félnek, az önteltség azonban most még mindent felülír, ám eljön az a pont, amikor az egész társadalom egyszerre emeli fel hangját, hogy elég volt. Ekkor bizony a falka fog először a falkavezér ellen fordulni, hogy ki-ki egyéni érdekeinek megfelelően, ismét tőkét kovácsolhasson a pillanatnyi helyzetből, feledtetve választóival az éveken keresztül tartó képmutatást, és a hitszegést.

M. KeleMan            

Az elmúlt napok eseményei egyértelműen bizonyították, hogy ebben az országban az Orbán rezsim cinizmusa, kevély arroganciája, és öntelt, saját tévedhetetlenségébe vetett hite bármire képes. Az a néhány száz, maximum néhány ezer ember, aki a Fidesz holdudvarához tartozik, és aki a 2010-es választásokon még valóban az emberek 2/3-ának bizalmát élvezte, jelen helyzetben is erre az eredményre mutogat vissza, figyelmen kívül hagyva, hogy az akkori választói akarat, a jelenlegi iránytól olyan messze van, mint Makó Tel-Avivtól….ja, vagy talán az nincs is olyan messze. Akkor mondjuk Felcsút Fokvárostól.

A társadalomnak talán egyetlen szegmense sincs, melybe ne állt volna bele valamilyen szinten a jelenleg regnáló, és nemes egyszerűséggel csak Türannosznak nevezhető vezető. Mert ugye azt senki sem gondolja komolyan, hogy a döntések, és az ötletek kollektív bölcsesség alapján születnek. A bábok csupán arra kellenek, hogy a demokrácia látszatát fenntartva bábáskodjanak egy autokrata, és zsarnok vezető álmainak megvalósítása felett. Éppen ezzel saját maguk is fontosnak érezhetik magukat a gépezetben, és az esetleges sértettség, már amennyiben létezik ilyen a Fidesznél, pénzekkel hamar gyógyítható.

A kormány nem érti, mi a problémája az egyetemi ifjúságnak. A kormányszóvivő, karöltve az országgyűlés elnökével azt mondja, hogy a mostani egyetemistákat a bevezetésre kerülő tandíj nem is érinti, hiszen ők már bent vannak az egyetemen. Ja, uraim. akkor önök úgy gondolták, hogy ezt a dolgot a gimnazisták torkán kell csak letolni? Ők pedig nem lesznek elég erősek, és hatékonyak ahhoz, hogy ezt megakadályozzák? Hát úgy tűnik, tévedtek. Mégpedig azért, mert dölyfös kevélykedésükben elfeledkeztek egy alapvető társadalomtudományi tézisről. Nézzenek utána régi tankönyveikben a szolidaritás fogalmának. Tudják, abban a tankönyvben, melyet az ingyenes egyetemi éveik alatt forgattak.

Jelenleg úgy néz ki, hogy patthelyzet alakulhat ki, de a diákság következik a sakkjátékban. Ráadásul a kormány egy hendikeppel kezdte a játszmát, ami a szűk látókörűségük, és önhittségük következménye.

A röghöz kötés még nem érte el azt az ingerküszöböt, ami miatt a diákok az utcára vonultak volna, annak ellenére, hogy ellenezték annak bevezetését. A tandíj bevezetése azonban felszínre hozta ezt az érdeksérelmet is, és jelenleg már ez is a hallgatók követelés listáján van. Tehát, ha Orbán „kedves vezető” arra játszott, hogy a tandíj bevezetése, majd önkritikát gyakorolva, annak visszavonása jó propagandafogás lesz, akkor kissé mellé nyúlt.

Merthogy egy ilyen forgatókönyvet sem szabad teljesen kizárni, hiszen az önkritika mindig plusz népszerűséget jelenthet egy választáson. Az ilyen fordulat egyébként nem lenne szokatlan, hiszen sokan megfeledkeznek arról, hogy a gengszterváltás környékén Orbán vezér még a rossz értelembe vett „magyar liberalizmus” elkötelezett híve volt, sőt jó pár évig a liberális internacionálé egyik alelnökeként is tevékenykedett. Csak ráébredt arra, hogy ebben az országban inkább a népnemzeti érzéseknek van hagyománya, és ezzel az emócióval lehet választást nyerni. Egy kaméleon számára pedig semmiféle morális problémát nem jelent, saját magát szembe köpve, köpönyeget váltani.

A valószínűbb folytatás azonban az, hogy presztízskérdést csinál az elképzeléséből, és apró gesztusokon kívül nem enged a diákság követeléseinek. Erre utaló jel, hogy a 2 százalékos kamatot elengedhetik a diákhitelnél, ami, valljuk be, olyan, mint ha azt mondaná, hogy egye fene, most a vattacukor pálcikájáért nem kell fizetni. Ki hiszi ma el egy Orbán Viktornak, hogy majd amikor az első részletet törleszteni kell, nem talál-e ki valamit a bank, az állam, a NAV, amivel a piaci szint közelébe emelik a kamatokat. Akinek nem jelentett gondot az emberek megtakarításaink erőszakos megszerzése, attól jót nem várhat a társadalom a közép, hosszú távú ígéretek kapcsán sem. Ráadásul a diákhitelek mögött, az állam díszleteit felhasználva, olyan pénzügyi csoportok állnak, melyek nem a jótékonykodástól lettek hatalmi tényezők.

Az egyetemi ifjúság úgy tűnik, hasonlóan a bölcs vezérhez, szintén elkötelezett, és a megfogalmazott követelések mellett talán a végsőkig kitart, ezzel szolidaritást vállalva az új generációval, amit a Fidesz vezére, és bábjai nem értenek. Számukra azonban az összefogás, és a folyamatosság az egyetlen lehetőség, és ezt nem segíti a jelenlegi időjárás, és a közelgő vizsgaidőszak. Talán nem véletlen, a kiszivárogtatás időzítése sem. A helyzet tehát igen bonyolult, és nagyon komoly stratégiai elképzelések mentén is igen nehéz helyzetben vannak a tiltakozó egyetemisták. Jól tudja ezt a kormány, és a kormányfő is, így talán nem is érzik szükségét annak, hogy komolyabb lépéseket tegyenek, hiszen a tegnapi tüntetést a parlament előtt, nem a rendőrök, hanem a mínusz 8 fok oszlatta fel.

Egy dologgal azonban Orbán nem számolt. A gyerekek szüleivel. Ők azok, akik egy ilyen intézkedés miatt végig kell, hogy nézzék, gyermekeik álma hogy hiúsul meg, és ők lehetnek azok, akik sokkal hangosabban követelhetnek, mint néhány ezer srác, és lány a Kossuth téren. Az egyetemi ifjúság elkezdett valamit, ami megváltoztathatja az ország sorsát, ám hathatós segítséget csak a felnőtt társadalom adhat nekik harcukhoz, és ha ezt a segítséget nem kapják meg, azzal a magyar társadalom egésze dugja az Orbán által már elkészített hurokba, önként a fejét. 

M. KeleMan 

A rémhíreknek az a morfológiájuk, hogy rémisztőek, pánikot keltenek, és ezt általában azzal érik el, hogy kellően reálisnak tűnnek. Az összeesküvés elméletek ezzel szemben nem konkretizálnak mindent, csak sejtetnek néhány tényszerűnek tűnő információn keresztül, nincs forrás, csak az „azt hallottam” általánosítás, és valamiféle háttérben megbúvó cselekményt – összeesküvést – feltételez. A rémhír szerű összeesküvés elmélet ötvözi eme kettő tulajdonságait és hatásában sokkal jelentősebb, mint a kettő külön-külön összegzett hatása. Íme, két reálisnak tűnő rémhírszerű összeesküvés elmélet.

1.rész

      

Orbán Viktor és csipet-csapatának szabadságharca mára nem hogy véget ért, csúfos bukás lett belőle, ráadásul úgy, hogy még csak hősöket sem tud felmutatni az „akarnok-dilettantizmus” közgazdasági modell kifejlesztője. Hősök nincsenek, ám áldozatok igen, őket úgy hívják, a Magyar Nép.

 

Bayer Zsolt végre jól megaszondta mindenkinek, aki úgy gondolja, hogy a hétfői operaházi ünneplés egy - már saját magát is illúziókkal ámító - mára egyre szűkülő támogatottságnak örvendő hatalmi elit tobzódása volt csupán.

 

Mielőtt belekezdenék a posztba, egy dolgot szeretnék azonnal határozottan kijelenteni. Állampolgárságtól, vallástól függetlenül, minden embernek maximálisan tiszteletben tartom hitét, vallási meggyőződését, vallási elkötelezettségét.

A 90-es évek közepétől egyre többször hangzott el az a megfogalmazás, mely szerint a XXI. század a kommunikáció évszázada lesz. Akkor még csak sejthettük, mit is takar ez a kijelentés, mára azonban benne élünk, és valóban elmondhatjuk, hogy ez így van. A mobiltelefonok, és telefonálás robbanásszerű fejlődése, az internet egyre szélesebb körű elterjedése, az iFone-ok, és egyéb kütyük mind-mind a Connecting people életérzést hozták el nekünk a mindennapok természetes velejárójaként.

Szerencsétlen baloldali riposzterek most nem győzik harsogni
a "saxer's wife" dörgedelmeit, amit nem tudom mitől vezéreltetve,
most a nacccccságos asszony írásba is foglalt.
Eccerűjen nem értem, honnan a mersz,
vagy az erkölcsi vértezettség ehhez a hozzászólásához....
Az, hogy FIDESZ-ünk mostanság egyre több szándékosan durva bakit vét,
még egy történelem nélküli nemzet széthasznált försztlédijét se bátorítsa arra,
hogy erkölcsi magaslatokba repítve önmagát bárkinek megmondja a helyes irányt!
Egy olyan ország, ahol az állam pénze magánkézben (FED) van és ez mozgatja
az összes politikai döntést, az összes irányított sajtó manipulációval együtt,
ugyan ne mondja már meg senkinek mit és hogyan kéne erkölcsösen csinálni.
Mondja azt, hogy "semmi cicó, fegyver van nálam"....
Ezt megértjük.Mert már megszoktuk.....

Mustica Domestica

Adott egy hajó, és adott egy jéghegy. Ha a kettő találkozik, akkor kész a katasztrófa, de az is lehet, hogy elsiklanak egymás mellett, ami még nem jelenti azt, hogy a hajó eléri célját, és kiköthet, mert újabb jéghegyek jelenhetnek meg, már ha a hajó nem a nyugodtabb déli vizek felé veszi az irányt. Ez a kapitányon múlik.

Szelektív törvénykezés Magyarországon?

Hát nem tudom van-e olyan ország, ahol az emberek szeretik a politikát,
vagy magát a "politikust", de nálunk erre még ezer évet biztos várni kell.
Engem a FIDESZ átbaszott! Én ugyan kifejezetten bírnám, ha kivágnák
a komcsikat a közéletből, de akkor télleg húzzon az összes a picsába.
Aki sáros, annak hogy van pofája a tisztaságról pofázni?
Okos Fidesz nem veszi észre, hogy az elvesztett szavazóit az élet nem
balra sodorja, hanem a szélsőjobb felé?
Szerintem meg kelleni hozni egy utolsó törvényt, amiben magát a politikát
kell betiltani. Marad a közigazgatás OSZT JÓ NAPOT !

Mustica Domestica

Tisztelt Tinódi Úr!

Az elmúlt hónapokban egyre többször találkozhatunk a különféle kereskedelmi televíziókban olyan műsorokkal, ahol az ezotéria, a horoszkóp, és a jóslás kap főszerepet, és rendkívül kedvezményes telefondíjért, a képernyőn keresztül, az ország nyilvánossága előtt tudhatja meg az érdeklődő, mit hoz a holnap.

Téllleg nagy az isten állatkertje és még mindig tele van szőrös, egyáltalán nem kihalófélben lévő izékkel. Ezt Kiszel Tünde óta tudjuk és féljük.  Itt van például a  hónalj intézménye, ami  már alapításakor is súlyos kérdéseket vetett fel és azóta is éles vitákat generál elsősorban elhelyezkedését iletően, másodsorban a társadalmi igények tekintetében.  Meeer ugye miért pont ott van….és minek az alja? Hol a teteje? Miért nem csupasz eleve? Aki akarna rá szőrt, az vehetne magának külön!  

  ( sokaknak úgyis van annyi, hogy jutna eladásra is. -a szerk.) Miért csak kettő van, én nyolcat akarok! Mire tudjuk használni, desodor koptatásra? Mit kezdjünk a szomszédéval? Örökölhető-e?.........stb.

Ha ezekre a kérdésekre megtaláltuk a választ,  mindenképpen szükséges lenne felmérni, milyen hasznot tud hozni és valamilyen tőzsdei furmány alapján a pénzvilágba  is integrálni kéne. A bankok kamatozó hónalj betéteket dobhatnának piacra, kiváltva ezzel a „párnahajtrezoros”megtakarításokat. Ez már cégek, vállalkozások és  felügyeleti szervek létrehozását is feltétlezi, ami sok új munkahelyet jelenthet, megmozdítva ezzel egy eddig  szunnyadó piaci szegmenst……szegmenset…..szegmensot…J

És itt lépne színre régi álmaim sárgamellényes szervezete a Hónalj Komandó, megélhetést adva az erre alkalmas tagoknak, mert a gazdaság ekkora szeletét mindenképp őrizni kell egy részt azoktól, akik eltitkolnák hónaljukat, másrészt a spekulációs támadásokat elkerülendő.

Mustica Domestica

Na, már megint egy „siker sztori” végéhez értünk, bóvli kategóriába került az ország a Moody’s hitelminősítő szerint. Hogy ennek milyen hosszú távú következményei lehetnek, egyelőre még beláthatatlan, egy azonban bizonyos: Megtorpanhat, az erdélyi kürtőskalács sütők beáramlása az országba, karácsonyi vásár ide, szeretetünnep oda.

 

Tisztelt Pató Úr!

Gondolom sokan ösmerik azt a keleti filozófiai okosságot, miszerint  „az vagy amit megeszel”. Sajnos én ezzel nem tudok egyetérteni és kénytelen vagyok maximálisan elutasítani ezt a tételt, mert egész egyszerűen nem találom azt a táplálékot, amitől az ember SP, Fluor Tomika, vagy Győzike lesz. Mi a lószarral etette őket anyu annak idején, hogy ez lett belőlük? 

És mi lesz belőlünk, ha Őket meg a mi torkunkon nyomják le, eszi nem eszi, nem kap mást alapon? Én javallanék némi táplálék kiegészítőt, azoknak, akik igénylik és fogékonyak a normális dolgokra.Nézelődjetek kicsit ezen a tárlaton és halgassatok közben egy eszement mérnök embert :-)

Indítsd a zenét, majd nézd meg Laurent Bois maszatjait!

Tárlat látogatás ITT:

A népi hiedelem szerint, ha az év november 24. napja csütörtökre esik, akkor egészen bizonyos, hogy a következő nap, - függetlenül párthovatartozástól, gazdasági válságtól, diktatórikus intézkedések bevezetésétől a mézeskalács piacon - péntekre fog esni. Persze ez megváltozhat, amennyiben a politikai elit érdekei a szombat előrehozását preferálnák, sőt a jelenlegi tendencia szerint akár meg is szűnhet a jövőben a pénteki nap. Akár visszamenőleg is, így az elmúlt néhány száz év aggodalmai a péntek 13 miatt, teljesen feleslegessé válhatnak.

Mert miről is van szó. A jelenlegi ötletbörze 386 tagja közül elég, ha egy úgy látja, hogy a pénteki nagybevásárlást, egyéb, népképviselettel kapcsolatos teendői miatt nem tudja megoldani, és sikerül meggyőzni legalább 258 barátját arról, hogy rossz a jelenlegi rendszer, mely ortodox kommunista elvek alapján a pénteket meghagyta a naptárban, akkor a dolog máris el van intézve. Hálából majd ő is megszavazza, mondjuk a kapuadót a füstadóval együtt, vagy a sóhajtozásrendészeti hozzájárulást, esetleg a gyalogosokat rendszám viselésére kötelező módosító indítványt.

Hagyományteremtő szándékkal Gyertyafényes Közbiztonsági fesztivált rendez Esztergom városa.

A FIDESZ fővédnökségével elsőízben megrendezésre kerülő üvegzsebmetsző bál a napokban lefesli kisstílű installációját és fesztivállá vedli át magát, nevet adva ezzel annak a hosszú ideje zajló cirkusznak, amit a királyi város minden lakója annyira élvez. Most végre megtanulják az ovisok, milyen, ha anyuval futni kell hazáig a sötét utcán. Megérdemlik a kis sutyerákok. Éééés végre lesz túlóra bőven a mentősöknél, meg az ambulancián, esetleg a proszektúrán,mert minden Teri néni és Palkó bácsi összetöri magát a kátyúkkal teletűzdelt fényhiányos bringaúton.Gondolom lesz valami sárgamellény adó is, meg valami „sötéterő kft” ami az ellenőrzés tanácsadói feladatait is ellátja.  Én mondjuk a vizet is elzárnám, mert sötétben úgyis minden víz kakaó. Azt meg vegyék meg a tótoknál és igyák is meg ott. A tisztálkodásról nem is beszélek, mert ugye sötétben minden ember egyformán büdös. Vagy lehet, hogy éppen ez a cél?!?!

Az egalizáció hungarorum? Tudtam….én hülye tudtam, hogy félreértem az egészet. Csakis a szegregáció és minden féle megkülönböztetés  felszámolása  lehet a célja egy ilyen eseménynek, ahol  a jó politikus magát fényforrásként megjelölve, pozitív hősként jelenhet meg és hirdetheti az új eszmét:

Villany Leó, minden magyar legyen egyformán sötét!

Mustica Domestica

Hozzávalók:

A kereskedelmi televíziók mára már úgy váltak mindennapi életünk részévé, mintha mindig is jelen lettek volna. Amikor megjelentek az első ilyen csatornák, még a 90-es években, szinte örültünk annak, hogy a filmeket többször megszakítva reklámok ordítottak felénk, mert azt érezhettük, hogy ezzel is közelebb kerültünk az egykor irigykedve, és sokak által álmodozva vágyott nyugathoz.

Na igen, nekünk még gyerekként a trombitaszó jelezte ha a véres hurka reklám, avagy a traubi szóda kiskatonái érkeztek. Mára azt egyszerűen elintézik, egy felirat, egy rövid szignál, és máris „Üvölt a reklám – most megkaphatod. Szinte ajándék, ez a dolog.”

M. KeleMan

Ha jobban belegondolok a kígyó lehet, hogy nem is isten kreálmánya, hanem valami gyakorlatias gondolkodású szakács zsenié, aki a húsipar legnagyobb reformereként is be kívánt vonulni a történelembe.  Semmi sallang, egyszerű letisztult testi képletek…sehol egy  kidobandó köröm, vagy fül, semmi szőr vagy ilyesmi. Egy rendes mészáros öt perc alatt konyhakészre teszi  és nem szalad az egész konyha, mint a legtöbb efféle esetben szokás.  A kígyó tulajdonképpen egy önjáró  karaj. Valójában egy karaj hibrid, ami egy kisebb cső szerű járatot kivéve mindenestűl felhasználható.

Nagyon praktikus például, ha tokányt kívánunk készíteni. Nem kell csíkra vágni, mert már eleve csík. Ha Boa Bécsit akarunk csinálni, nyesedék csak abban az egy esetben képződik  szeleteléskor, ha nem a kerek szeletek mellett döntünk, hanem a négyzetes formákat választjuk. Ha pedig egyben szeretnénk megtölteni, rábólintjuk a töltőcsőre és egyszerűen kitömjük valami  finom maszlaggal és mehet is a sütőbe.

Én a nagyobbakat felgöngyölve szeretem elkészíteni, de két-három métereseket már jobb egyenesen sütni.  Ezt egy  bacon béléses, horganyzott  tetőcsatornában szoktam csinálni, mivel már nagyapámtól is így láttam…….

…vagy mittudomééén ?!

Aperitivként mindenképp ajánlom a LÉBEN KÍGYÓT

Musca Domestica

Ma sem kezdődött jól a napom. Lassan kezdem megszokni, hogy a jelenlegi hatalom birtokosai újabb és újabb ötletekkel igyekeznek az ország lakosságának kedvébe járni, teszik ezt úgy, hogy cáfolhatatlan indokként hozzák fel, nekik bizony kétharmados felhatalmazásuk van.

 …de van úgy, hogy mégsem.

  Olyankor harapok valamit és közben beleolvasgatok mindenféle komoly és komolytalan sajtó termékbe, amit az online média ont magából, legyen az politika vagy bulvár alapú „bölcsész” termék.  Sokszor a sírás jön rám a röhögéstől, vagy csak simán a szánalom húzza félre a számat, látva, milyen mértéktelen pofátlansággal írnak „mértékadó” orgánumoknál  méreten aluli elmék.  Pedig nekik elvileg ez volna a mesterségük.  Az enyém nem az!  Mégis veszem a bátorságot és írok néha. Mert estemben ezen nem múlik semmi. Max terápiás célzattal kiírom magamból , azt ami bomlasztja a neuronjaim közti harmóniát és  nyugodtan  préselem be magam  az ágy és a paplan közti résbe. Nem tartozom sehova,  nincs senki, aki megmondja, miről írjak, tehát bármibe beleüthetem az orrom.  Bele is fogom!  De nem ám valami rendszer, vagy irányvonal szerint, hanem egész egyszerűen egy egó alapú random szelekció mentén haladva  fikázgatok majd ezt-azt és zengek dicsőítő éneket, ha úgy látom helyénvalónak. Téma van bőven csak rá kell bökni a közéletre és rögtön van miről agyalni.

Mikor az ember úgy dönt, hogy mások számára is elérhetővé teszi gondolatai egy részét, annak nyomós oka van. Először is, vannak gondolatai. A gondolatoknak pedig van egy része, meg van másik része is. Az egyik rész az, ami nyilvános, ami megosztható, és reményeink szerint megosztó, a másik rész viszont a privát szféra.