Ma sem kezdődött jól a napom. Lassan kezdem megszokni, hogy a jelenlegi hatalom birtokosai újabb és újabb ötletekkel igyekeznek az ország lakosságának kedvébe járni, teszik ezt úgy, hogy cáfolhatatlan indokként hozzák fel, nekik bizony kétharmados felhatalmazásuk van.
Most éppen a választó kerületek átszabásával igyekeznek segíteni Budapest választóinak döntését, és közben az adórendszer is jelentős életszínvonalbeli emelkedést feltételez…..a kupolás épület alatt ücsörgőknek.
450 milliárd. Ez az összeg az, amivel jövőre többet vesznek ki a zsebekből. Ez azt jelenti, hogy a csecsemőtől a mozgásképtelen aggastyánig, a leszázalékolt rokkantnyugdíjastól az éhbérért dolgozó, sőt ingyen túlórázó takarítóig, mindenkitől további 45 ezer forintot követelnek.
Teszik ezt azért, mert a gazdasági kísérlet nem sikerült, Matolcsy úrtól pedig nem várhatjuk el, hogy saját zsebéből finanszírozza az újabb gazdasági laboratóriumi munkákat. Az átlagember számára ez újabb két hét ingyen munka, de sebaj, még pár napot ráhúzunk, és az ebadó is meg van. Helyesebben az állatrendészeti hozzájárulás. Ami arra kell, hogy 3 évente összeírják a kutyákat azért, hogy mennyit kell majd ismét fizetni azért, hogy megint összeírják őket….ez az igazi magyar valóságshow.
A hatalom megtartása az idő előrehaladtával egyre inkább létkérdéssé válhat a jelenlegi elitnek, hiszen az elkövetett hibák, bűnök, és a számtalan hazugság, amivel az elmúlt másfél évben szembesülnünk kellett, nem maradhat számonkérés nélkül, még akkor sem, ha a regnáló rezsim alkotmányban rögzítette saját tévedhetetlenségét. Na meg persze sok minden mást is, ami egy alaptörvényt, és a hozzá kapcsolódó kiegészítéseket tekintve, igen erősen bebetonozza a jelenlegi hatalmi hierarchiát. Én mellesleg sajnálom, hogy nem került be a dokumentumba a gulyásleves receptje, vagy a MÁV menetrend, mert akkor egy rosszul sikerült éttermi vacsora, vagy egy vonat késése után, bárki bírósághoz fordulhatna.
Közhely manapság a hatalom arroganciáját emlegetni, én nem is tenném, hiszen az a gigantikus hatalmi tobzódás, és gőg, mellékes tényezővé silányította azt az egyébként igencsak visszataszító jellemvonást. Matolcsy úr váratlan gazdasági fordulata, mely szerint mégis az IMF-hez fordult, olyan kommunikációval jutott el az ország lakóihoz, hogy azt érezhetjük, ezzel tulajdonképpen csak segítenek a valutaalapnak, működésének helyes irányát visszanyerni. Attól tartok azonban, hogy ez a gáláns gesztus a kormány részéről, ismét csak nekem, és néhány millió honfitársamnak fog igen sokba kerülni.
A gazdasági szabadságharc hangzatos lózungja után mi következik? Nekem lenne egy ötletem. Rendezzenek XXI. Századi lovagi tornákat, ahol nem lóval és kopjával esnek egymásnak a tisztelt politikusok, hanem egyszerűen csak megpróbálnak igazat mondani úgy, hogy közben egy hazugságvizsgáló van mindegyikre szerelve. Tartok tőle, hogy 10 perces időeredménnyel, már bajnokot avathatnak.
Mi pedig türelmünk véges érzésével hozzákezdünk majd egy újabb két hetes robothoz, hogy az átlagember ezzel támogassa továbbra is, az önmagáért lelkesen ténykedő hatalmat, miközben tudja, hogy a narancs már nem csak belülről rothad.
M. KeleMan
