…de van úgy, hogy mégsem.

  Olyankor harapok valamit és közben beleolvasgatok mindenféle komoly és komolytalan sajtó termékbe, amit az online média ont magából, legyen az politika vagy bulvár alapú „bölcsész” termék.  Sokszor a sírás jön rám a röhögéstől, vagy csak simán a szánalom húzza félre a számat, látva, milyen mértéktelen pofátlansággal írnak „mértékadó” orgánumoknál  méreten aluli elmék.  Pedig nekik elvileg ez volna a mesterségük.  Az enyém nem az!  Mégis veszem a bátorságot és írok néha. Mert estemben ezen nem múlik semmi. Max terápiás célzattal kiírom magamból , azt ami bomlasztja a neuronjaim közti harmóniát és  nyugodtan  préselem be magam  az ágy és a paplan közti résbe. Nem tartozom sehova,  nincs senki, aki megmondja, miről írjak, tehát bármibe beleüthetem az orrom.  Bele is fogom!  De nem ám valami rendszer, vagy irányvonal szerint, hanem egész egyszerűen egy egó alapú random szelekció mentén haladva  fikázgatok majd ezt-azt és zengek dicsőítő éneket, ha úgy látom helyénvalónak. Téma van bőven csak rá kell bökni a közéletre és rögtön van miről agyalni.