Téllleg nagy az isten állatkertje és még mindig tele van szőrös, egyáltalán nem kihalófélben lévő izékkel. Ezt Kiszel Tünde óta tudjuk és féljük.  Itt van például a  hónalj intézménye, ami  már alapításakor is súlyos kérdéseket vetett fel és azóta is éles vitákat generál elsősorban elhelyezkedését iletően, másodsorban a társadalmi igények tekintetében.  Meeer ugye miért pont ott van….és minek az alja? Hol a teteje? Miért nem csupasz eleve? Aki akarna rá szőrt, az vehetne magának külön!  

  ( sokaknak úgyis van annyi, hogy jutna eladásra is. -a szerk.) Miért csak kettő van, én nyolcat akarok! Mire tudjuk használni, desodor koptatásra? Mit kezdjünk a szomszédéval? Örökölhető-e?.........stb.

Ha ezekre a kérdésekre megtaláltuk a választ,  mindenképpen szükséges lenne felmérni, milyen hasznot tud hozni és valamilyen tőzsdei furmány alapján a pénzvilágba  is integrálni kéne. A bankok kamatozó hónalj betéteket dobhatnának piacra, kiváltva ezzel a „párnahajtrezoros”megtakarításokat. Ez már cégek, vállalkozások és  felügyeleti szervek létrehozását is feltétlezi, ami sok új munkahelyet jelenthet, megmozdítva ezzel egy eddig  szunnyadó piaci szegmenst……szegmenset…..szegmensot…J

És itt lépne színre régi álmaim sárgamellényes szervezete a Hónalj Komandó, megélhetést adva az erre alkalmas tagoknak, mert a gazdaság ekkora szeletét mindenképp őrizni kell egy részt azoktól, akik eltitkolnák hónaljukat, másrészt a spekulációs támadásokat elkerülendő.

Mustica Domestica