A rémhíreknek az a morfológiájuk, hogy rémisztőek, pánikot keltenek, és ezt általában azzal érik el, hogy kellően reálisnak tűnnek. Az összeesküvés elméletek ezzel szemben nem konkretizálnak mindent, csak sejtetnek néhány tényszerűnek tűnő információn keresztül, nincs forrás, csak az „azt hallottam” általánosítás, és valamiféle háttérben megbúvó cselekményt – összeesküvést – feltételez. A rémhír szerű összeesküvés elmélet ötvözi eme kettő tulajdonságait és hatásában sokkal jelentősebb, mint a kettő külön-külön összegzett hatása. Íme, két reálisnak tűnő rémhírszerű összeesküvés elmélet.
1.rész
Az egyik szerint az állam, a minden mindegy alapon lenyúlja az emberek bankokban tartott megtakarításait. Erre utalnak azok a nyilatkozatok, amik ezt a szándékot határozottan cáfolják.
„Az m1 Ma reggel című műsorában arra a felvetésre, hogy az ellenzék szerint fennáll a veszélye annak, hogy az állam rá akarja tenni a kezét a magánbetétekre, Giró-Szász András úgy reagált: a kormány határozottan cáfol minden olyan hírt, amely ilyen lépésekről szól.” (Forrás:Index.hu)
Na már most, ha Juliska néni, Laci bácsi, esetleg a szomszéd Jenő úr (lehet akár a polgár jenő hivatal úr is) ezt hallja, látja, olvassa, gondolhatja akár úgy is, hogy mi van, ha mégis csak igaz. Hiszen nem zörög a haraszt, tartja a mondás, és egyébként is ez a hatalom már annyit hazudott, elvette, majd eltékozolta különféle szakmainak tűnő indokokkal az emberek nyugdíj megtakarításait. Szóval a Juliska nénik, Laci bácsik és a szomszéd Jenő úr elindulnak a bankba, hogy inkább a párnájuk alatt őrizzék a kis megtakarításukat, esetleg kimenekítsék valamelyik osztrák bankba, ahogy azt egyre többen teszik.
Útközben a kapunak támaszkodó Józsi, vagy Bözsi nénje, a kíváncsiság okán oda kérdez, merre tart a kompánia. A válasz őt is arra sarkallja, hogy induljon, így egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy az egész utca a bankba siet, majd az egész falu, majd a városok, és az egész ország. A bankok szegények nem győzik majd a rohamot, meg hát a pillanatnyi készpénzállományuk sem elég arra, hogy minden betétes kielégítsenek, így már kész is a bankcsőd.
A kilencvenes években (1997) volt már hasonló, un. önbeteljesítő jóslat, de az csak a postabankot érintette ennyire demonstratívan, ám az az akció is igencsak megrázta a pénzügyi szektort. Egy mostani, hasonlatos helyzet szinte az összes bankot érintheti, ami beláthatatlan katasztrófához vezethet. Gondoljuk csak bele, ha az emberek nagy része azzal szembesül, hogy nem juthat a pénzéhez. A pánikba esett tömegnek nem lehet elmagyarázni, hogy az ilyen öngerjesztő folyamatok miként veszélyeztetik az egész pénzügyi rendszert, és a pénzüket követelőket az sem nagyon érdekli, hogy a mérleg szerint a bank likviditása teljesen rendbe van. Nekik csak a saját pénzükre van szükségük – valljuk be jogosan – és ha ehhez nem jutnak hozzá, máris kész a pánik.
A pánikba esett tömeg pedig a „biztonságra” törekszik, melyet tartalékok képzésével igyekszik biztosítani, mely tartalékok elsősorban az élelmiszerek, amire azonban nincs pénze, mert a banktól nem kapta meg. A világtörténelemben számtalan példa van hasonló esetekre, amikor a tömeg megijedve az éhezés fenyegető rémképétől, pénz híján az üzletek, áruházak fosztogatásában találja meg az egyetlen megoldást. Az ilyen, a társadalom jelentős részét érintő helyzet, és tömegmozgalom igen gyakran vezethet a szükségállapot, vagy rendkívüli állapot bevezetéséhez, ami további hatalmat koncentrál az uralkodó osztály, és annak vezetője kezébe.
A magyar nép ebben a tekintetben fegyelmezett, de hogy milyen hatással lehet egy ilyen helyzet a magyar emberek tömegeire, az kiszámíthatatlan. Ha visszaemlékszünk az 1998-2003 közötti argentin pénzügyi válságra, a cacerolazora, az előzmények tekintetében sok párhuzamot figyelhetünk meg a mai magyar valóságban, és ettől a jelenlegi helyzet még ijesztőbb.
Szóval, ha egyszer majd Juliska nénik, Laci bácsik, és a szomszéd Jenő, - követve őket az egész utca – megérkeznek a bankhoz, akkor elmondhatjuk, hogy nagy a baj. Pedig senki sem terjesztett rémhíreket, senki sem gyártott összeesküvés elméletet, csupán az emberek a pillanatnyi helyzetből, a hírekből, kommunikációkból vontak le megalapozott, avagy téves következetéseket, és annak alapján cselekedtek, és hogy erről az ismerősöknek is beszéltek, amikor az megkérdezte, hová mennek, igazán nem jelenthet rémhírterjesztést. Még akkor sem, ha a hatalom kézzel lábbal igyekszik bűnösöket találni, ezzel is elterelve a figyelmet saját kártékony, a helyzetet elsősorban okozó ténykedéséről.
A helyzet ma nagyon veszélyes, az ország nagyon törékeny, és sebezhető. Nem kellene még egyet magunkba rúgni, ha nem muszáj.
A következő poszt egy Magyarországot, és a jelenlegi helyzetet érintő rémhírszerű összeesküvés elmélet lesz szintén, amikor is megtudhatjuk, mi köze van egy pohár víznek egy közel-keleti politikai párthoz…
M. KeleMan
