Na, már megint egy „siker sztori” végéhez értünk, bóvli kategóriába került az ország a Moody’s hitelminősítő szerint. Hogy ennek milyen hosszú távú következményei lehetnek, egyelőre még beláthatatlan, egy azonban bizonyos: Megtorpanhat, az erdélyi kürtőskalács sütők beáramlása az országba, karácsonyi vásár ide, szeretetünnep oda.
Mert ugye a gazdasági szabadságharcban a Matolcsy György hadvezér által kialakított stratégia végre eljutatta az országot odáig, hogy most már valóban függetlenné válhatunk. Nem lesznek felesleges befektetők, a forint is megmarad nekünk, mert a kutyának sem kell majd ezek után, így végre nagyokat magyarkodhatunk, már nem csak a legmagasabb szinten.
Nem lenne ezzel gond, ha az elmúlt évtizedekben nem alakított volna ki az ország mindenkori gazdasági vezetése ilyen függőséget a nemzetközi piacoktól. A rendszerváltás legfőbb vívmányaként sikerült a gazdaság minden működő szegmensét kiárusítani, és amíg a kádár rendszert úgy jellemezhetjük, hogy akkor, az átkosban megettük a jövőnket, az elmúlt 21 évről bátran elmondhatjuk, hogy mostanra az étkészletet, és a konyhabútort is sikerült teljesen leamortizálni.
A jelenlegi helyzet, bár nem túlzottan rózsás, de még nem tragikus, ám innen talpra állni, nem lesz egyszerű. Különösen akkor nem, ha a jelenlegi vezetés nem látja be, hogy fogathajtási engedéllyel nem lehet kamiont vezetni. Matolcsy úr bebizonyította, nemhogy egy ország gazdasági irányítására, de talán egy falusi szatócsbólt vezetésére sem alkalmas, ám ennek ellenére a hatalmi eufóriában tobzódó rezesbanda továbbra is a háta mögött áll, sőt meggyőződésem, hogy jelenleg már írják néhány millióért azokat a beszédeket, amelyek majd arról próbálják a közvéleményt meggyőzni, hogy egy ilyen leminősítés milyen előnyökkel jár számunkra, a jövőt illetően.
A legfontosabb probléma, hogy az ország működésének finanszírozása válik nehezebbé, és költségesebbé. Ha lesz olyan kalandvágyó befektető, aki bázisugrás helyett magyar állampapírokat vesz, az olyan árat fog mondani, amely jelentősen elmarad attól az összegtől, ami közgazdasági számítások szerint kellő fedezetet adhat az állam működésére úgy, hogy a későbbiekben a papír a hozamokkal együtt is visszafizethető legyen.
Nem célom a gazdasági elemzés, hiszen ehhez (elvileg) vannak szakértő emberek, akik mindenféle következmények nélkül modellezhetnek, és tendenciákat, intervallumokat, és még ki tudja, miket állítgatnak fel. Sajnos az ország sorsa már jó ideje olyan emberek kezébe került, akik védett szakmában tevékenykednek.
Mit értek ez alatt? Ha egy építész rosszul végzi munkáját, az általa tervezett épület összeomlik, ezért joggal vonják felelősségre. Ha egy orvos hibázik, kezdődik a műhibaper. Ha egy hegesztő gyenge varratot készít, és eltörik a szerkezet, a munkáját is elveszítheti.
Ezzel szemben, ha egy közgazdász januárban azt jósolja, hogy a piaci trendek miatt csökkenni fog a kőolaj, és májusban azzal kell szembesülni, hogy pont duplájába kerül, akkor természetesen van magyarázat, és kiderül, hogy kiváló előrejelzést adott, csak erről nem értesítették a kőolajtermelő országokat. Ha egy bíró elítél valakit, ám másodfokon egy ellentétes ítélet születik, akkor valaki nagyon rosszul végezte a dolgát, ennek ellenére semmi sem történik. A hatalom Magyarországon következmények nélkül birtokolható, és bitorolható.
Az ország már túljutott a szakadék szélénél, de még ott a megkezdett híd, amire ráfutott a szekér, ám ha a hídászok nem építik elég gyorsan a híd folytatását, a szembe lévő sziklafal irányába, előbb-utóbb elfogy a szilárd talaj, és akkor repülünk…..
…..ja, hogy nemzetünk nagyjai helikopterrel igyekeznek majd ellensúlyozni a gravitációt? Ezen ugye már senki sem lepődik meg.
M. KeleMan
