Mielőtt belekezdenék a posztba, egy dolgot szeretnék azonnal határozottan kijelenteni. Állampolgárságtól, vallástól függetlenül, minden embernek maximálisan tiszteletben tartom hitét, vallási meggyőződését, vallási elkötelezettségét.
Ugyan ez azonban nem vonatkozik azon szervezetekre, melyek valós vagy kitalált történelmi személyek bálványozásával, ezen személyeket földön kívüli tulajdonságokkal felruházva, nevükben pénzt, dicsőséget, hatalmat szereztek maguknak az emberi történelem során, és teszik ezt a mai napig is, a bennük megbízó emberek rovására.
A názáreti Jézus létezése történelmi tény, mint ahogy az is, hogy az ő kereszthalálának állít emléket minden feszület, kereszt, útmentén, templomokban, vagy a hívő emberek otthonának falán. A keresztény egyházak éppen kereszthalála kapcsán őt tartják a megváltónak, és az egyházfik, papok, plébánosok, bíborosok, érsekek, és egyéb papi hivatást gyakorlók az ő nevében prédikálnak esküvőn, misén vagy éppen temetésen. Minden földi jót, neki tulajdonítanak, és próbálják elhitetni a hallgatósággal, hogy neki köszönhetően egyszer majd feltámadunk, de legalábbis a menyben elérhetjük az örök életet. Ez tök jó lenne, ha legalább egy ilyen örökéletű fickóval már találkozhattam volna. Vagy legalább egy levelet írna, hogy bízhatunk a dologban, nem járunk úgy, mint sok utazási irodával, hogy a vissza út előtt tönkre megy. Addig azonban, amíg ilyen jellegű visszajelzés nem érkezik, sokunkban a vak hit helyett marad a remény, vagy leginkább a kétkedés.
Akik viszont hisznek a dologban, azok abban a meggyőződésben élik le életüket, hogy a vége után sem lesz gond, és az egyház nagyon jól tudja, ha esetleg mégis csalódniuk kellene, már nem fognak reklamálni. Ennek a meggyőződésnek azonban ára van, és ha ezt az árat esetleg nem fizetik meg életükben, haláluk után a családon behajtják majd, hiszen egy egyházi temetési szertartás ára nem csupán az egyház fiak óradíjából áll (nem számolva a temetkezési vállalkozó által megállapított összeget), hanem bizony visszamenőleg!!! minimum három évre meg kell fizetni az elmaradt egyházi adót. Ha ezt esetleg pénz híján nem fizeti ki a család, akkor lőttek az egyházi együttérzésnek, az áldásnak, és minden egyéb, a vallásos ember számára megnyugtató, vigaszt nyújtó vallási áhítatnak. Mert ugye az önzetlenségről prédikálni egészen más, mint azt gyakorolni. Teszik mindezt Krisztus nevében, aki, ha igazak a hírek valóban a szeretetet hirdette, és az ő szeretete talán elérhető volt mindenki számára úgy is, hogy nem kellett a karácsonyi akciókra várni az olcsó, vagy akár ingyenes szeretetért.
Ma egy temetésen voltam, ahol újra csak szembesülnöm kellett azzal, hogy a pap, aki a hideg téli időre tekintettel Darth Vadernek öltözve osztotta az igét, sokkal jobban bánkódik még mindig Krisztus halála miatt – aki mellesleg azóta állítólag már feltámadt – mint kedves barátom édesapja halála miatt. A gyászolókat azzal igyekezett megnyugtatni, hogy majd eljön az idő, amikor ők is mehetnek utána. Hát köszi, ez tényleg megnyugtató, így már nem kell szomorkodni. A hatás kedvéért magával hozott három gyászhuszárt is, akik a sír mellen úgy énekeltek, mint egy falusi kocsmában a törzsvendégek záróra környékén. Biztosan sokat enyhítetett ez a nótázás is a család fájdalmán.
A mai nap után még nagyobb jelentőséggel bír számomra Lovasi András nagy bölcsességről árulkodó jótékony figyelmeztetése, mely szerint: „Aki feltámadt az ne röhögjön azon aki tényleg meghótt…”
M. KeleMan
