A népi hiedelem szerint, ha az év november 24. napja csütörtökre esik, akkor egészen bizonyos, hogy a következő nap, - függetlenül párthovatartozástól, gazdasági válságtól, diktatórikus intézkedések bevezetésétől a mézeskalács piacon - péntekre fog esni. Persze ez megváltozhat, amennyiben a politikai elit érdekei a szombat előrehozását preferálnák, sőt a jelenlegi tendencia szerint akár meg is szűnhet a jövőben a pénteki nap. Akár visszamenőleg is, így az elmúlt néhány száz év aggodalmai a péntek 13 miatt, teljesen feleslegessé válhatnak.
Mert miről is van szó. A jelenlegi ötletbörze 386 tagja közül elég, ha egy úgy látja, hogy a pénteki nagybevásárlást, egyéb, népképviselettel kapcsolatos teendői miatt nem tudja megoldani, és sikerül meggyőzni legalább 258 barátját arról, hogy rossz a jelenlegi rendszer, mely ortodox kommunista elvek alapján a pénteket meghagyta a naptárban, akkor a dolog máris el van intézve. Hálából majd ő is megszavazza, mondjuk a kapuadót a füstadóval együtt, vagy a sóhajtozásrendészeti hozzájárulást, esetleg a gyalogosokat rendszám viselésére kötelező módosító indítványt.
Az ügynek minden bizonnyal lesznek majd ellenzői, de a főhatalom meggyőződése szerint csak egy elenyésző, szélsőséges elveket valló kisebbség akarhatja, a péntek megtartását a naptárban.
Európa egésze is csak azért tiltakozik a dolog ellen, mert nem képesek felfogni, hogy a XXI. Század kihívásaiban már egészen másképpen kell értelmezni a demokráciát. Sokkal egyszerűbb a dolog, mint a fránya több száz éve épülő nyugati demokráciáknál, ahol egy vasúti szerencsétlenségnek is szinte természetes velejárója, hogy lemond a közlekedési miniszter. Úgy kell neki, minek bízták a népre a választást. Sokkal egyszerűbb, ha nálunk majd a hatalom választ négyévente népet.
A legegyszerűbb pedig az lesz, ha a választást egy pénteki napra tűzik majd ki….
M. KeleMan