Ha jobban belegondolok a kígyó lehet, hogy nem is isten kreálmánya, hanem valami gyakorlatias gondolkodású szakács zsenié, aki a húsipar legnagyobb reformereként is be kívánt vonulni a történelembe.  Semmi sallang, egyszerű letisztult testi képletek…sehol egy  kidobandó köröm, vagy fül, semmi szőr vagy ilyesmi. Egy rendes mészáros öt perc alatt konyhakészre teszi  és nem szalad az egész konyha, mint a legtöbb efféle esetben szokás.  A kígyó tulajdonképpen egy önjáró  karaj. Valójában egy karaj hibrid, ami egy kisebb cső szerű járatot kivéve mindenestűl felhasználható.

Nagyon praktikus például, ha tokányt kívánunk készíteni. Nem kell csíkra vágni, mert már eleve csík. Ha Boa Bécsit akarunk csinálni, nyesedék csak abban az egy esetben képződik  szeleteléskor, ha nem a kerek szeletek mellett döntünk, hanem a négyzetes formákat választjuk. Ha pedig egyben szeretnénk megtölteni, rábólintjuk a töltőcsőre és egyszerűen kitömjük valami  finom maszlaggal és mehet is a sütőbe.

Én a nagyobbakat felgöngyölve szeretem elkészíteni, de két-három métereseket már jobb egyenesen sütni.  Ezt egy  bacon béléses, horganyzott  tetőcsatornában szoktam csinálni, mivel már nagyapámtól is így láttam…….

…vagy mittudomééén ?!

Aperitivként mindenképp ajánlom a LÉBEN KÍGYÓT

Musca Domestica